50.fejezet - Final Part I.

Sziasztok!

Akkor hozom a fejezet első felét, így még kicsit alakíthatok a másodikon, és ti sem maradtok olvasmány nélkül. Lehet, hogy kicsit rövidnek érzitek majd, de egyben nagyon hosszú lett volna, inkább kettészedtem. :)

Vanity, Orchidée, nektek válaszoltam az előző fejezethez írt kommentjeitekre már jó régen, itt megnézhetitek. :)

Más: Pár hete kaptam két díjat és megígértem, hogy 5 dolgot felsorolok magamról. :) Íme:

1. Imádom a fekete színt, sokszor fekete ruhákban járok, télen szinte minden nap, a színesben nem érzem annyira jól magam, viszont nyáron elkerülhetetlen a meleg időszakban valami más, ami nem fekete. :)

2. Kedvenc évszakom a tél. :)

3. Szeretek itthon egyedül énekelgetni, olyankor becsukok minden ablakot (ha nyár van), bezárom a bejárati ajtót és csak én vagyok. :)

4. Főzés közben kifejezetten szeretek zenét hallgatni, egyrészt jobban megy, másrészt, mert nem lesz annyira unalmas maga a tevékenység. :)

5. Sokszor a 7 éves kandúr cicámmal táncolok zenehallgatás közben, aki 5 és fél kiló, persze neki nincs annyira ínyére, mint nekem, ha felkapom. :)

Röviden ennyi, és akkor a rész. :)

Kellemes olvasást mindenkinek és sok-sok komit kérek!!! Ha pár szóval megörvendeztettek, már boldog leszek. :)

Lauren :)

Nem tudom mi ütött belém, mikor felajánlottam Eric-nek, hogy csókoljon meg. Csak arra gondoltam, hogy mi lenne, ha...Mire feleszméltem, ajkai már az enyémhez tapadtak. Menekülnék tőle, de nem tudok. A hatalmába kerít, ahogy meglátom és foglyul tart, mint egy rabot. Édesen csókol, pont úgy, mint eddig. Hol lágyabban, hol erőszakosabban. Még mindig szorítja a derekamat, én pedig az övét. Nagyon jó érzés, de…a fenébe is! Ébresztő Jessie! Nem hódolhatsz be neki ilyen hamar!

-Eric engedj! – elhúzódtam tőle, mire kerek szemekkel nézett vissza rám.

-Most mi van?

Lehámoztam magamról a karjait, aztán kezdtem a választ.

-Ez…ez így nem helyes!

-Most szórakozol velem? Először megkérdezed, hogy nem akarom-e befejezni a csókunkat, aztán meg azzal jössz, hogy ez így nem helyes? Nekem nincs barátnőm, neked nincs pasid! Miért nem helyes? – hangját erőteljesen megemelte, meg is ijedtem tőle, mert még sosem kiabált ennyire.

-Ne beszélj velem ilyen hangon!

-Csak választ akarok kapni a kérdésemre! Felelj, légy szíves!

-Sajnálom!

Felvettem a nyúlcipőt és besiettem a szobámba. Lenyomtam az ajtóm kilincsét, viszont elfelejtettem, hogy bezártam. Szerencsére a kulcs a zárban volt, de ahogy az ujjaim közé fogtam, hogy elfordítsam, Eric ott termett mellettem és leszedte a kezem a fémdarabról. Meghátráltam, mert úgy éreztem magam, mint egy menekülő vad.

-Miért csinálod ezt? – kérdezte reményvesztett hangon, összevont szemöldökkel.

-Mit?

-Azt, hogy…Vegyünk egy példát: az előbb megcsókolsz, aztán eltolsz magadtól, vagy felhívsz és tuti nem csak azért, hogy kellemes ünnepeket kívánj, aztán kinyomod, vagy…

-Oké, felfogtam!

-Tudod mit? Ha nem akarsz, ne válaszolj most. Én huszonhetedikén visszamegyek Stockholmba, addig szeretném, ha átgondolnád ezt az egészet és egy szép kerek választ kapnék.

Közben közelebb jött hozzám, szavai befejeztével két keze közé fogta az arcom és a homlokomra lehelt egy puszit. Szó nélkül fordított nekem hátat, de mielőtt visszament volna a szobájába, még tettem egy elhatározást.

-Holnap, a buli után megpróbálok valami értelmes választ adni.

Bólintott és távozott a fürdőn keresztül.

December 23.

Eric tegnap este békén hagyott az összeszólalkozás után. Visszamentem még a többiekhez kicsit beszélgetni, Eric az emeleten maradt, aztán éjfél körül mindenki ment a privát kis zugába.

Este nyolckor kezdődik a buli az egyik helyi pubban, nem messze tőlünk. A nap gyorsan eltelt, végig arról folyt a vita, hogy ki mit vegyen fel. Audrey egy fekete egyberuha mellett döntött, én még tanakodtam egy zöld és egy fekete között. Lehet jót tenne, ha nem mindig feketében járnék, szóval a zöld mellé tettem a voksom.

Öt óra után elkezdtünk készülődni, Eric-kel megegyeztünk, hogy én használhatom először a fürdőszobát. A szekrényemben a kiválasztott ruha után kutattam, mikor találtam egy másikat, ami még egyszer sem volt rajtam. 

Rózsaszín szoknya és fehér felső együttes. Vállfástól kikaptam a többi közül és a fürdőbe siettem vele. A szobám ajtaját még a ruhaválasztás előtt bezártam, úgyhogy illetéktelenek innen már nem jöhetnek be. Eric felőli ajtóban is elfordítottam a kulcsot a biztonság kedvéért, de a zárban benne hagytam, hogy nem tudjon bejönni, ha megtalálja a pótkulcsot. Gyorsan lezuhanyoztam és a folyó víz alatt elkezdtem hajat mosni. Becsuktam a szemem és átadtam magam a meleg víz élvezetének. Végre üres volt a fejem, semmire nem gondoltam, csak a vízre.

Eric birtokolta a fürdőszobát, amíg én szárítottam a hajam. Hajsütő vassal hullámokat szerettem volna bele, de az első próbálkozások után abbahagytam, mert fél perc múlva kilógta magát. Sminknek egy, a ruhámhoz hasonló rózsaszínt választottam, végül pedig a szekrényemből előkotortam egy fehér magas sarkút és azzal a kezemben lementem a földszintre. A bejárati cipősszekrény mellett leraktam és a nappaliba mentem a többiekhez.

-Hű Jessie, nagyon jól nézel ki! – tátotta el száját Audrey az egyik fotelból.

-Köszi!

-Én ilyet inkább nem mondok, mert félő, hogy megharagszik a barátnőm. – mosolygott Adam.

-Nem akartok enni valamit, mielőtt elmegyünk? – érdeklődtem.

-Dehogynem! – vágták rá egyszerre, aztán egymás után kimasíroztunk a konyhába.

Jobb is, hogy kijöttünk enni, mert apa időközben meghozta a fenyőfát és díszíteni kezdte. Legalább nem vagyunk útban, oda pakolja a díszekkel teli dobozokat, ahova akarja. Anyával összedobtunk pár szendvicset, én fogtam egy tányért és apának is vittem egyet.

-Hoztam enni. – nyújtottam át a tányért.

-Köszönöm, ez jól fog esni.

-Nagyon szép lesz a fa, jó választás volt.

Apa idén a lila-ezüst kombinációt választotta, ami a formás kis fenyőhöz gyönyörűen passzolt. Hagytam őt enni és visszaindultam a konyhába, közben az óra már ütötte a hetet. Igyekeznünk kéne, ha nem késéssel akarunk indulni.

-Jessie, hol van már Eric? Gondolom te sem az utolsó pillanatban akarsz elindulni. – Audrey-nak már nagyon mehetnéke volt.

-Mindjárt megsürgetem.

Felszaladtam az emeletre és, ahogy ráfordultam a folyosóra, Eric-be ütköztem.

-Igyekeznél végre? Indulnánk!

-Épp most indultam érted, hogy segíts egy kicsit.

-Jaj, Eric… – hátravetettem a fejem és nagyot sóhajtottam.

Megfogta a kezem és behúzott maga után a szobájába. Az ágyán lévő táskájából előhalászott két nyakkendőt és elém tartotta.

-Melyik? Lekukucskáltam a földszintre és láttam, hogy rózsaszínben vagy…

Sima fehér inget viselt, fekete alkalmi nadrággal, tehát mindegy lett volna, melyiket választja. Az egyik erősebb rózsaszín volt, a másik világosabb.

-A világosabb.

A másikat visszadobta a táskába és elém állt.

-Megkötnéd? – kaján vigyorral a képén nyújtotta a ruhadarabot.

-Mintha te nem tudnál nyakkendőt kötni! Nem félsz, hogy úgy meghúzom, hogy megfulladsz? – közben már a nyaka körül fontam egymásba az anyag két végét.

-Úgysem mernéd megtenni. – ez a kijelentése túl magabiztosra sikerült, kezei közben a derekamra tévedtek.

-Nem-e? – pont készen lettem a megkötéssel s, hogy enyhítsem a bosszúvágyam, jó szorosra meghúztam az alsó végét.

-Basszus, normális vagy? – kérdezte nagy fuldoklás közepette és jó pár méterrel arrébb ment.

-Én szóltam. Gyerünk, igyekezz! – mosolyogtam, megfordultam és már nyitottam az ajtót, de hátulról visszarántott és visszacsukta azt.

-Adhatok egy köszönöm puszit?

-Nem!

-Na, Jess! – nézett kérlelően.

-Nem! Ne is álmodj róla!

-De én akkor is adok egyet!

Abban a pillanatban elkapott és mindent bevetett, hogy megpuszilja bármely részem, amit elért. Nagy nehezen hátat fordítottam neki, így csak a nyakamhoz fért hozzá.

-Ne csináld Eric, ez csikiz! – már szinte sikítottam a nevetéstől, mikor Ad megjelent az ajtóban.

-Mi lenne, ha nem most szerelmeskednétek? Hagyjátok meg éjszakára!

-Adam! – emeltem rá a hangom és csúnyán néztem rá, Eric csak röhögött.

-Mi indulunk. Vagy jöttök, vagy maradtok!

-Megyünk, fél perc. – mondta ki végül Eric, Ad pedig kiment a szobából.

-Tényleg siess, nekem már csak a cipőm van vissza.

Először, mióta itt van úgy tudtam rámosolyogni, hogy nem kellett megerőltessem magam, csak spontán jött. Ezúttal nem tartott vissza, hagyott kimenni a szobából. Lent felvettem a cipőm, a vastag, hosszú téli kabátomat, sálat tekertem a nyakam köré és készen voltam. Pár percig még az ajtóban vártuk Eric-et, aki az öltönyéhez illő sportcipőben jelent meg.

-Ez most komoly? – nem gondoltam volna, hogy ilyen időben is képes sportcipőben flangálni.

-Ismersz, nem?

Szélesen elvigyorodott, leakasztotta a kabátját a fogasról és végre indulhattunk. Taxival mentünk, mert félő volt, ha mindenki iszik és hazafelé kapunk egy rendőrt, annyi a jogsinknak.

Negyed óra kocsikázás után elértük a szórakozóhelyet, kifizettük a fuvart és elindultunk a bejárathoz. Audrey elöl ment Adam-mel, mi mögöttük Eric-kel. Miután leadtuk a kabátokat beljebb mentünk szabad asztalt keresve. A nagy tömegben egy sorban, lassan haladtunk, Ad törte az utat, mögötte Audrey, én és Eric. Egyszer kellett megállnunk, mert túl sokan voltak előttünk, akkor Eric olyan közel jött, hogy éreztem a vállamon a levegővételét, fél pillanattal később pedig megfogta a kezem. Ösztönösen akartam elhúzni, de nem engedte.

-Legalább addig ne engedj el, amíg az asztalhoz érünk!

Bólintottam, megindultunk és találtunk is egy szabad asztalt. Mi Audrey-val egész végig a két fiú között voltunk, talán így akartak minket óvni, ami ilyen tömegben nem is csoda. Egy kis boxban foglaltunk helyet a fal mellett, U alakú garnitúrás középen egy kis asztallal. Jó helyen voltunk, szinte az egész termet beláttuk, de Eric ezután sem engedte el a kezem.