Bryan-nek és Adam-nek viszonylag könnyen sikerült helyet találni a lakásban, ugyanis a nappaliban a kanapé kihúzhatós volt. Audrey-val beágyaztak, majd sorjában elindultak zuhanyozni. Mi Eric-kel a szobámban ültünk, és próbáltuk kitalálni, hogy ő vajon hol aludjon.
-Figyelj, ha van valami, amire lefeküdhetek, hogy ne közvetlen a padlón kelljen, én a földön is el tudok aludni, – magyarázta Eric – vagy esetleg haza tudunk menni, ha túl soknak bizonyulunk a lakásotokban! – nevetett.
-Hát, ha már felajánlottam, akkor maradjatok! Láttam a szekrényben takarókat, mikor az érkezésünk után felderítettem kicsit a lakást. Ha az megfelel, akkor ott találod. – mutattam az egyik szekrényemre.
Eric hamar felpattant ülő helyzetéből és előkereste őket.
-Akkor átviszem a nappaliba a srácokhoz. Mindjárt jövök.
-Oké!
Magának, a kanapé mellett csinált fekhelyet, majd eltűnt a fürdőben. Audrey még a fiúkkal beszélgetett és úgy döntöttem, csatlakozom én is, amíg Eric nem végez. Bő 10perc múlva, nyílt a fürdő ajtaja. Eric egy fekete alsót viselt fehér trikóval, ami még kissé nedves, izmos testére ráfeszült. Haja vizesen csillogott, ahogy a sötét folyosóról belépett a nappaliba, vállán a törölközőjével. Mielőtt túlságosan megbámultam volna, csak ennyit mondtam:
-Azt hiszem, most rajtam a sor, hogy megfürödjek. – ezzel felpattantam a helyemről, és bementem a szobámba, majd a fürdőbe.
A hosszú nap után jól esett a zuhany, de nem időztem sokáig, mert nagyon fáradt voltam. Amikor elkészültem, Audrey-val elköszöntünk a fiúktól, majd ki-ki ment a saját szobájába.
Az éjszaka gyorsan eltelt, és arra ébredtem, hogy a telefonom sms-t jelez. Félig nyitott szemmel nyúltam érte, majd mikor megláttam, hogy ki az sms feladója, inkább meg se néztem. Nyakig betakarózva bújtam vissza az ágyamba, „még korán van” érzéssel, amikor hallottam, hogy nyílik az ajtóm.
-Jessie…alszol? – hallottam Audrey hangját.
-Már nem! – morogtam.
-Nem gondolod, hogy fel kéne kelned? A srácok már leléptek, és Eric sem akart felkelteni, mikor elment. Mindjárt dél van!
-Nem mondod? Pedig úgy aludtam volna még! Na, de – mondtam, miközben felültem az ágyon – tudod, hogy ki küldött nekem üzenetet?
-Csak nem Eric? – nézett rám őzikeszemekkel.
-Nem…Jackson…
-Jack? És mit írt?
-Fogalmam sincs. Nem olvastam el. – mondtam, majd a kezébe nyomtam a telót – De ha akarod, nézd meg.
Elvette, és olvasni kezdett. Kis hatásszünet után, nagyra nyílt szemekkel, előbb a telefonra, majd rám meredt.
-Találkozót kér tőled 1órakor az utcánkban lévő kávézóban… - mondta Audrey, de hangjában érződött, csak most jön a java.
-Ennyi?
-Nem…békülni akar. De tessék, olvasd el! – majd kezembe nyomta a telefonom.
„Jessie, annyira sajnálom a tegnap estét! Hülye voltam! Hiányzol! Béküljünk ki! 1kor várlak az utcátokban, a kávézóban!
Szeretlek! Jackson”
-Figyelj, ha van valami, amire lefeküdhetek, hogy ne közvetlen a padlón kelljen, én a földön is el tudok aludni, – magyarázta Eric – vagy esetleg haza tudunk menni, ha túl soknak bizonyulunk a lakásotokban! – nevetett.
-Hát, ha már felajánlottam, akkor maradjatok! Láttam a szekrényben takarókat, mikor az érkezésünk után felderítettem kicsit a lakást. Ha az megfelel, akkor ott találod. – mutattam az egyik szekrényemre.
Eric hamar felpattant ülő helyzetéből és előkereste őket.
-Akkor átviszem a nappaliba a srácokhoz. Mindjárt jövök.
-Oké!
Magának, a kanapé mellett csinált fekhelyet, majd eltűnt a fürdőben. Audrey még a fiúkkal beszélgetett és úgy döntöttem, csatlakozom én is, amíg Eric nem végez. Bő 10perc múlva, nyílt a fürdő ajtaja. Eric egy fekete alsót viselt fehér trikóval, ami még kissé nedves, izmos testére ráfeszült. Haja vizesen csillogott, ahogy a sötét folyosóról belépett a nappaliba, vállán a törölközőjével. Mielőtt túlságosan megbámultam volna, csak ennyit mondtam:
-Azt hiszem, most rajtam a sor, hogy megfürödjek. – ezzel felpattantam a helyemről, és bementem a szobámba, majd a fürdőbe.
A hosszú nap után jól esett a zuhany, de nem időztem sokáig, mert nagyon fáradt voltam. Amikor elkészültem, Audrey-val elköszöntünk a fiúktól, majd ki-ki ment a saját szobájába.
Az éjszaka gyorsan eltelt, és arra ébredtem, hogy a telefonom sms-t jelez. Félig nyitott szemmel nyúltam érte, majd mikor megláttam, hogy ki az sms feladója, inkább meg se néztem. Nyakig betakarózva bújtam vissza az ágyamba, „még korán van” érzéssel, amikor hallottam, hogy nyílik az ajtóm.
-Jessie…alszol? – hallottam Audrey hangját.
-Már nem! – morogtam.
-Nem gondolod, hogy fel kéne kelned? A srácok már leléptek, és Eric sem akart felkelteni, mikor elment. Mindjárt dél van!
-Nem mondod? Pedig úgy aludtam volna még! Na, de – mondtam, miközben felültem az ágyon – tudod, hogy ki küldött nekem üzenetet?
-Csak nem Eric? – nézett rám őzikeszemekkel.
-Nem…Jackson…
-Jack? És mit írt?
-Fogalmam sincs. Nem olvastam el. – mondtam, majd a kezébe nyomtam a telót – De ha akarod, nézd meg.
Elvette, és olvasni kezdett. Kis hatásszünet után, nagyra nyílt szemekkel, előbb a telefonra, majd rám meredt.
-Találkozót kér tőled 1órakor az utcánkban lévő kávézóban… - mondta Audrey, de hangjában érződött, csak most jön a java.
-Ennyi?
-Nem…békülni akar. De tessék, olvasd el! – majd kezembe nyomta a telefonom.
„Jessie, annyira sajnálom a tegnap estét! Hülye voltam! Hiányzol! Béküljünk ki! 1kor várlak az utcátokban, a kávézóban!
Szeretlek! Jackson”
Amint végigértem az üzeneten, dühömben felálltam az ágyamról és berohantam a fürdőszobába. Az arcomon egy hatalmas kék folt díszelgett. Visszamentem Audrey-hoz, aki a szobám ajtajáig kijött utánam, majd a foltra mutattam.
-Ezek után bocsássak meg neki? Hogy még több ilyen legyen? Mert, ha valaki egyszer ilyet csinál, azt máskor is meg fogja. Hiába fáj, hogy ennyire félreismertem, nem fogok megbocsátani! – amint kimondtam, sírásba törtem ki.
Ez a sírás nem egy dolog miatt jött. Ebben volt fájdalom, düh és szánalom is, hogy valaki ilyenre vetemedik. Kis idő múltán megnyugodtam, és úgy döntöttem elmegyek a találkozóra, maximum jól kiosztom Jacksont. Csinosan felöltöztem, de alapozót és sminket nem tettem fel.
1óra előtt 5perccel indultam el, mert végülis nem sietek sehova. Lassan haladtam a kávézó, és az ajtaja felé, majd beléptem. Jack egy kis sarokban ült, ami arra volt a legalkalmasabb, hogy a kíváncsi szemek elől valaki elbújhasson. Furcsa érzés fogott el, mintha valaki figyelne. Körülnéztem, de néhány öreg bácsin kívül, nem sokan lézengtek bent. Elindultam az asztalhoz, és az történt, amire számítottam.
-Jessie! Szerelmem! De jó, hogy itt vagy! – majd próbált megölelni, de kibontakoztam a karjaiból.
-Ne szólíts így, mert nem vagyok a szerelmed! Erre tegnap este rájöhettél volna! – mondtam, és leültem az asztalhoz.
-Igen, tudom, és bocsánatot szeretnék kérni! – nézett lesütött szemekkel.
-Bocsánatot?! Szerinted ezek után… - folytattam volna a mondatot, de valaki félbeszakított.
-Helló, Jacky! – mondta egy igencsak feltűnő megjelenésű lány, aki odabillegett az asztalunkhoz.
Jackson kétségbeesett tekintetét látva, szinte kíváncsian vártam a folytatást.
-Mi az? A tegnap este után már nem is emlékszel rám? – mondta a lány, miközben beleült Jackson ölébe, és egy puszit nyomott az arcára.
Tátott szájjal hallgattam végig, hogy miként, hogyan, meddig és mit csináltak ők ketten tegnap este. Idő előtt úgy éreztem, elegem van az egészből.
-Úgy látom, itt már nincs szükség rám, szóval további jó szórakozást! – majd felálltam, de még visszafordultam – Ó és remélem tudod, mit vállaltál be ezzel a fiúval, mert, ha nem, csak nézz rám!
Alig értem ki az ajtón, már hallottam magam mögött:
-Jessie! Állj meg! Ez nem úgy van…
-Ahogy én azt gondolom ugye?! De tudod mit? Nem érdekel! Lépj ki az életemből légyszives! És ha még nem jöttél volna rá, akkor most elmondom: szakítok veled! Na szia!
Elindultam a járdán, Jack pedig utánam. Nagyban mondta a magáét, mikor mellettünk valaki lassított kocsival.
-Jessie! Ülj be! – hallottam Eric hangját és persze nem kellett több, azonnal beültem volna a kocsiba.
-Na nem! Vele nem mész sehová! – fogta meg a karomat Jackson.
-Ne szólj bele, hogy kivel megyek, hova megyek, mikor megyek! Te sem kértél rá engedélyt! – majd elrántottam a karom.
-Te kis ribanc! Biztosan már le is feküdtél vele! Szóval te csaltál meg előbb! Ezek után, amit én csináltam semmi a tiédhez képest! – vádaskodott Jackson.
Eric ezekre a szavakra kiszállt a kocsiból, és Jackson-nal farkasszemet néztek. Úgy látszott, hogy még egy rossz szó és Eric robban. Kettőjük közé kellett állnom, mielőtt összeverekednek.
-Oké, nem vállalom egyikőtökért sem a felelősséget, ha… - folytattam volna, de közbeszóltak.
-Nem feküdtem le Jessie-vel! Ha akartam volna se, mert téged szeret! És ha legalább annyira szeretnéd őt, mint ő téged, akkor nem kételkednél benne. A bizalom az első dolog, ami éltet egy kapcsolatot, de úgy látom neked ez kimaradt! – vágta Jackson fejéhez dühösen Eric. Jack szóhoz sem jutott, mert tudta, hogy a szavak mögött van némi igazság. Ezek után beültünk a kocsiba, majd hazamentünk.
Audrey nem volt otthon, így jólesett kicsit, hogy egyedül lehettem. Ebéd közben elgondolkodtam a történteken, és azon filóztam, vajon, hogy vághatnék vissza Jackson-nak. Egy pillanat akasztotta meg gondolatmenetemet. Őrültségnek tűnt…Felpattantam az ebédem mellől, és kimentem a bejárati ajtón, egyenesen a szomszédba. Becsöngettem és vártam, majd Eric egy finom mosollyal nyitott ajtót.
-Hát te?
-Van rajtad kívül valaki a lakásban? – kérdeztem torkomban dobogó szívvel.
-Nincs, miért?
Tudtam, nem helyes, amit cselekszem, de úgy éreztem, ezzel egyenlíthetek. Eric nyakába vetettem magam, és megcsókoltam, ő pedig visszacsókolt. Magához szorítva megindultunk a szobája felé. Ledöntött az ágyára és beborított a csókjaival. Végig kattogott az agyam, hogy ezzel a tettel visszavághatok Jackson-nak, hogy lefekszek Eric-kel. Átadtam magam neki, miközben a sírás fojtogatott.
-Ezzel nem használom ki Eric-et? – gondolkodtam - De! Idióta lány! Te még mindig Jacksont szereted! Miért teszed ez? – még éppen időben eszméltem fel, mielőtt Eric leszedte volna rólam a pólót, majd ellöktem magamtól.
-Ne haragudj, nem tudom megtenni! Nem vagyok könnyűvérű, aki mindenkivel lefekszik, de te most biztosan ezt gondolod rólam. Ráadásul barátnőd is van. – mondtam lesütött szemekkel.
A lassan kínossá váló csendet Eric törte meg.
-Jackson miatt volt az egész ugye? – kérdezte, mire csak bólintottam, majd folytatta – Megfordult a fejemben, hogy vajon miért csinálod? De reménykedtem, hogy nem bosszúból, hanem mondjuk….miattam. – fordította maga felé az arcom. – Amúgy meg, már nincs barátnőm, és ha ez megnyugtat, nem haragszom rád. Sokszor elborul az embernek az agya.
-De nekem nem borulhat el az agyam! Nem vagyok olyan, mint a többi! És az lehet, hogy te nem haragszol rám, de én haragszom magamra! És ha most megbocsájtassz… - felpattantam az ágyról, és elviharzottam a lakásból.
Bezártam magam mögött az ajtónkat. Most nem törtem ki nagy zokogásba, de egy-két könnycsepp kicsordult akaratom ellenére is. Szánalmat éreztem Jackson, és magam iránt is, de, hogy ő megcsalt, nem tudtam elfelejteni. Mikor Audrey hazaért, magamba roskadva, felhúzott térdeimet átkarolva ültem a szobámban az ágyon.
-Szia Jessie! Na, mi volt Jackson-nal? – mondta, miközben lepakolt – már annyira kíváncsi voltam egész nap, csak egy kis dolgom akadt, szért mentem el. - belépett a szobámba, majd alaposan végigmért.
-Jól vagy?
Nem feleltem, mert nem tudtam, mit mondjak.
-Nem mondhatom el neki, hogy majdnem lefeküdtem Eric-kel, szóval ki kell találnom valamit.
-Hahó! Jessie! Történt olyasmi, amiről nem kéne tudnom?
-Nem, nem történt, csak, majdnem visszamentem Jackson-hoz. – bódulatomban nem jutott jobb az eszembe.
-Éés…aztán miért nem? Nem mintha nem örülnék neki, hogy egy ekkora pofon után kidobtad…
-Jött egy csaj, és kiderült, hogy miután tegnap este elment innen…hát…az történt.
-Mi?? Lefeküdt a csajjal? De, este még nem szakítottatok…vagy igen? – nézett kérdően.
-Nem. Akkor még nem. Szóval, úgyis vehetjük, hogy megcsalt. De hagyjuk a témát. Semmi kedvem sincs róla beszélni. Inkább tévézek egy kicsit. – mondtam barátnőmnek egy kis mosollyal mellékelve, miközben ő bólintva kiindult a szobámból – ebéd a hűtőben! – kiáltottam utána.
Ezzel azonban nem lett könnyebb a lelkem, mert nem mondhattam el senkinek az Eric-es dolgot, és a következő napok is igen nehezen teltek számomra.
-Ezek után bocsássak meg neki? Hogy még több ilyen legyen? Mert, ha valaki egyszer ilyet csinál, azt máskor is meg fogja. Hiába fáj, hogy ennyire félreismertem, nem fogok megbocsátani! – amint kimondtam, sírásba törtem ki.
Ez a sírás nem egy dolog miatt jött. Ebben volt fájdalom, düh és szánalom is, hogy valaki ilyenre vetemedik. Kis idő múltán megnyugodtam, és úgy döntöttem elmegyek a találkozóra, maximum jól kiosztom Jacksont. Csinosan felöltöztem, de alapozót és sminket nem tettem fel.
1óra előtt 5perccel indultam el, mert végülis nem sietek sehova. Lassan haladtam a kávézó, és az ajtaja felé, majd beléptem. Jack egy kis sarokban ült, ami arra volt a legalkalmasabb, hogy a kíváncsi szemek elől valaki elbújhasson. Furcsa érzés fogott el, mintha valaki figyelne. Körülnéztem, de néhány öreg bácsin kívül, nem sokan lézengtek bent. Elindultam az asztalhoz, és az történt, amire számítottam.
-Jessie! Szerelmem! De jó, hogy itt vagy! – majd próbált megölelni, de kibontakoztam a karjaiból.
-Ne szólíts így, mert nem vagyok a szerelmed! Erre tegnap este rájöhettél volna! – mondtam, és leültem az asztalhoz.
-Igen, tudom, és bocsánatot szeretnék kérni! – nézett lesütött szemekkel.
-Bocsánatot?! Szerinted ezek után… - folytattam volna a mondatot, de valaki félbeszakított.
-Helló, Jacky! – mondta egy igencsak feltűnő megjelenésű lány, aki odabillegett az asztalunkhoz.
Jackson kétségbeesett tekintetét látva, szinte kíváncsian vártam a folytatást.
-Mi az? A tegnap este után már nem is emlékszel rám? – mondta a lány, miközben beleült Jackson ölébe, és egy puszit nyomott az arcára.
Tátott szájjal hallgattam végig, hogy miként, hogyan, meddig és mit csináltak ők ketten tegnap este. Idő előtt úgy éreztem, elegem van az egészből.
-Úgy látom, itt már nincs szükség rám, szóval további jó szórakozást! – majd felálltam, de még visszafordultam – Ó és remélem tudod, mit vállaltál be ezzel a fiúval, mert, ha nem, csak nézz rám!
Alig értem ki az ajtón, már hallottam magam mögött:
-Jessie! Állj meg! Ez nem úgy van…
-Ahogy én azt gondolom ugye?! De tudod mit? Nem érdekel! Lépj ki az életemből légyszives! És ha még nem jöttél volna rá, akkor most elmondom: szakítok veled! Na szia!
Elindultam a járdán, Jack pedig utánam. Nagyban mondta a magáét, mikor mellettünk valaki lassított kocsival.
-Jessie! Ülj be! – hallottam Eric hangját és persze nem kellett több, azonnal beültem volna a kocsiba.
-Na nem! Vele nem mész sehová! – fogta meg a karomat Jackson.
-Ne szólj bele, hogy kivel megyek, hova megyek, mikor megyek! Te sem kértél rá engedélyt! – majd elrántottam a karom.
-Te kis ribanc! Biztosan már le is feküdtél vele! Szóval te csaltál meg előbb! Ezek után, amit én csináltam semmi a tiédhez képest! – vádaskodott Jackson.
Eric ezekre a szavakra kiszállt a kocsiból, és Jackson-nal farkasszemet néztek. Úgy látszott, hogy még egy rossz szó és Eric robban. Kettőjük közé kellett állnom, mielőtt összeverekednek.
-Oké, nem vállalom egyikőtökért sem a felelősséget, ha… - folytattam volna, de közbeszóltak.
-Nem feküdtem le Jessie-vel! Ha akartam volna se, mert téged szeret! És ha legalább annyira szeretnéd őt, mint ő téged, akkor nem kételkednél benne. A bizalom az első dolog, ami éltet egy kapcsolatot, de úgy látom neked ez kimaradt! – vágta Jackson fejéhez dühösen Eric. Jack szóhoz sem jutott, mert tudta, hogy a szavak mögött van némi igazság. Ezek után beültünk a kocsiba, majd hazamentünk.
Audrey nem volt otthon, így jólesett kicsit, hogy egyedül lehettem. Ebéd közben elgondolkodtam a történteken, és azon filóztam, vajon, hogy vághatnék vissza Jackson-nak. Egy pillanat akasztotta meg gondolatmenetemet. Őrültségnek tűnt…Felpattantam az ebédem mellől, és kimentem a bejárati ajtón, egyenesen a szomszédba. Becsöngettem és vártam, majd Eric egy finom mosollyal nyitott ajtót.
-Hát te?
-Van rajtad kívül valaki a lakásban? – kérdeztem torkomban dobogó szívvel.
-Nincs, miért?
Tudtam, nem helyes, amit cselekszem, de úgy éreztem, ezzel egyenlíthetek. Eric nyakába vetettem magam, és megcsókoltam, ő pedig visszacsókolt. Magához szorítva megindultunk a szobája felé. Ledöntött az ágyára és beborított a csókjaival. Végig kattogott az agyam, hogy ezzel a tettel visszavághatok Jackson-nak, hogy lefekszek Eric-kel. Átadtam magam neki, miközben a sírás fojtogatott.
-Ezzel nem használom ki Eric-et? – gondolkodtam - De! Idióta lány! Te még mindig Jacksont szereted! Miért teszed ez? – még éppen időben eszméltem fel, mielőtt Eric leszedte volna rólam a pólót, majd ellöktem magamtól.
-Ne haragudj, nem tudom megtenni! Nem vagyok könnyűvérű, aki mindenkivel lefekszik, de te most biztosan ezt gondolod rólam. Ráadásul barátnőd is van. – mondtam lesütött szemekkel.
A lassan kínossá váló csendet Eric törte meg.
-Jackson miatt volt az egész ugye? – kérdezte, mire csak bólintottam, majd folytatta – Megfordult a fejemben, hogy vajon miért csinálod? De reménykedtem, hogy nem bosszúból, hanem mondjuk….miattam. – fordította maga felé az arcom. – Amúgy meg, már nincs barátnőm, és ha ez megnyugtat, nem haragszom rád. Sokszor elborul az embernek az agya.
-De nekem nem borulhat el az agyam! Nem vagyok olyan, mint a többi! És az lehet, hogy te nem haragszol rám, de én haragszom magamra! És ha most megbocsájtassz… - felpattantam az ágyról, és elviharzottam a lakásból.
Bezártam magam mögött az ajtónkat. Most nem törtem ki nagy zokogásba, de egy-két könnycsepp kicsordult akaratom ellenére is. Szánalmat éreztem Jackson, és magam iránt is, de, hogy ő megcsalt, nem tudtam elfelejteni. Mikor Audrey hazaért, magamba roskadva, felhúzott térdeimet átkarolva ültem a szobámban az ágyon.
-Szia Jessie! Na, mi volt Jackson-nal? – mondta, miközben lepakolt – már annyira kíváncsi voltam egész nap, csak egy kis dolgom akadt, szért mentem el. - belépett a szobámba, majd alaposan végigmért.
-Jól vagy?
Nem feleltem, mert nem tudtam, mit mondjak.
-Nem mondhatom el neki, hogy majdnem lefeküdtem Eric-kel, szóval ki kell találnom valamit.
-Hahó! Jessie! Történt olyasmi, amiről nem kéne tudnom?
-Nem, nem történt, csak, majdnem visszamentem Jackson-hoz. – bódulatomban nem jutott jobb az eszembe.
-Éés…aztán miért nem? Nem mintha nem örülnék neki, hogy egy ekkora pofon után kidobtad…
-Jött egy csaj, és kiderült, hogy miután tegnap este elment innen…hát…az történt.
-Mi?? Lefeküdt a csajjal? De, este még nem szakítottatok…vagy igen? – nézett kérdően.
-Nem. Akkor még nem. Szóval, úgyis vehetjük, hogy megcsalt. De hagyjuk a témát. Semmi kedvem sincs róla beszélni. Inkább tévézek egy kicsit. – mondtam barátnőmnek egy kis mosollyal mellékelve, miközben ő bólintva kiindult a szobámból – ebéd a hűtőben! – kiáltottam utána.
Ezzel azonban nem lett könnyebb a lelkem, mert nem mondhattam el senkinek az Eric-es dolgot, és a következő napok is igen nehezen teltek számomra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése