A randi Eric-kel jónak ígérkezett. Éppen kezdtem jól érezni magam, mikor elcsattant az a bizonyos második „első” csók. A pillanatot egy furcsa hang szakította meg.
-Khm…Khm…
Eric a kanapén teljes egészével rajtam feküdt, mikor megjelent az egyik pincér az ajtóban, így elég kínosra sikeredett a szituáció.
-Igen? – kérdezte Eric, miközben én fülig elvörösödtem, de egy pillanatra sem mozdult el rólam.
-Csak azt szeretném tudni, hogy tálalhatjuk-e a vacsorát?
-Nos, mivel láthatod, hogy épp más dolgom van, majd később…mondjuk, ha felszálltunk!
-Rendben!
Ahogy kiment a pincér, mindketten nagy nevetésbe törtünk ki.
-Láttad milyen fejet vágott? – mondta Eric, majd lemászott rólam, de a nevetéstől majdnem leesett a kanapéról.
-Hát, meg kell hagyni, elég gáz volt!
A nevetéstől többet nem is tudtunk beszélni, de mikor kicsit megnyugodtunk, kérdeztem.
-Komolyan gondoltad, hogy felszállunk?
-Persze! És majd megnézheted Stockholmot kivilágítva! Szerintem eszméletlen! – majd kicsit közelebb húzott magához és egy puszit adott az arcomra.
Valóban, sötétedni kezdett, és egy pár pincér elkezdett sürögni-forogni, holott még fel sem szálltunk.
-Mindjárt jövök, csak egy pillanat! – majd Eric kiment, én meg bent maradtam egyedül a kis „lakosztályában”.
Mivel nem tudtam addig mit csinálni, nézelődtem az ablakon. Stockholm egyik repterén voltunk, de a városból nem sok látszott a hatalmas terminálok miatt. Az igazat megvallva kicsit bizarrnak gondoltam, hogy a levegőben vacsorázzak Eric-kel, de hát, ha ő ezt tervezte, akkor ki vagyok én, hogy megmondjam Svédország egyik leghíresebb popsztárjának, hogy mit csináljon?! Egy kis neszt hallottam magam mögött, és az ajtóban ott termett Eric, tetőtől talpig átöltözve. Már nem azt a farmert és pólót viselte, amit pár perccel ezelőtt, hanem egy fekete felsőt, szürke nadrággal, fehér cipővel és ráadásként felvett egy piros dzsekit. Magamon is meglepődtem, de az összhatás nagyon tetszett.
-Azta!
-Felismered az összeállítást?
Nézett rám kérdően mosolyogva, miközben gondolkodni kezdtem.
-Ó te jó ég! Biztosan fellépett valahol ebben a szerelésben! De hol? – mondtam magamban.
-Segítsek? – huppant le mellém a kanapéra.
-Aha, jó lenne mert nem igazán ugrik be. És tudod, nem én vagyok a rajongód, hanem Audrey! Ha tőle kérdeznéd, biztosan tudná!
-Ebben voltam a Dalfesztiválon, és úgy döntöttem, hogy legközelebb csak különleges alkalomra veszem fel! Amúgy meg egyáltalán nem bánom, hogy nem vagy a rajongóm! – mondta halkan a fülembe súgva.
Kissé megdermedtem, mikor megéreztem Eric leheletét a nyakamon. Azt hittem megint egy puszit fog adni, de elmaradt, és ezzel egyidejűleg átnyúlt a derekamon, majd a következő pillanatban becsatolta a biztonsági övemet, majd elhajolt, és a magáét is.
-Kiszámíthatatlan vagy! – mondtam megilletődve.
-Kiszámíthatatlan? Sok mindent mondtak már rám, de, hogy kiszámíthatatlan? Ezt fejtsd ki légyszives!
-Hát…csak arra gondoltam, hogy mindig akkor csinálsz valamit, amikor az ember nem számít rá, de ha meg számít, akkor nem csinálsz semmit!
-És ez zavar? – jött közelebb, majd ujjai vándorútra keltek a combomon.
-Mondjuk, de ülj rendesen, mert, ha jól érzem, akkor elindultunk! – toltam el magamtól.
Láthatóan nem tetszett neki, hogy kicsit behúztam a féket, de nem tudott mit tenni ellene.
A mosolyát egész este le sem lehetett vakarni róla, és pechemre az a csillogó gyöngysor, ami a szájában díszelgett teljesen megbabonázott. Akár mennyire nem akartam az első alkalommal közel kerülni hozzá, nem nagyon sikerült. Minden adandó alkalmat megragadott, hogy hozzám érjen, megpusziljon, vagy megöleljen. Tetszett, ahogy bánik velem, főleg, hogy Jackson a másfél év alatt nem ölelt meg annyiszor, mint Eric ezen az estén. Ezzel tudatnom kellett magammal, hogy tényleg nem haragszik rám. A vacsi is nagyon finom volt, ami csak még tökéletesebbé tette az estét. Elmélyülten beszélgettünk, mikor beleszólt a kapitány a bemondóba:
-Ha meg akarjátok nézni Stockholmot, ahogy az éjszaka a fényeiben pompázik, akkor érdemes lenne kinézni az ablakon!
Nem kellett több, azonnal kikukkantottam az első ablakon, ami a közelemben volt. A lélegzetem is elállt, olyan csodálatos volt a látvány. A város lentről is gyönyörű, de fentről…káprázatos! Ahány lámpa világította meg az utcákat, fentről úgy tűnt, mind más és más színű, így egész Stockholm olyan volt, mint egy szivárvány, amit a szigetek közti víz még csodálatosabbá tett, ahogy visszaverte a fényeket.
-Khm…Khm…
Eric a kanapén teljes egészével rajtam feküdt, mikor megjelent az egyik pincér az ajtóban, így elég kínosra sikeredett a szituáció.
-Igen? – kérdezte Eric, miközben én fülig elvörösödtem, de egy pillanatra sem mozdult el rólam.
-Csak azt szeretném tudni, hogy tálalhatjuk-e a vacsorát?
-Nos, mivel láthatod, hogy épp más dolgom van, majd később…mondjuk, ha felszálltunk!
-Rendben!
Ahogy kiment a pincér, mindketten nagy nevetésbe törtünk ki.
-Láttad milyen fejet vágott? – mondta Eric, majd lemászott rólam, de a nevetéstől majdnem leesett a kanapéról.
-Hát, meg kell hagyni, elég gáz volt!
A nevetéstől többet nem is tudtunk beszélni, de mikor kicsit megnyugodtunk, kérdeztem.
-Komolyan gondoltad, hogy felszállunk?
-Persze! És majd megnézheted Stockholmot kivilágítva! Szerintem eszméletlen! – majd kicsit közelebb húzott magához és egy puszit adott az arcomra.
Valóban, sötétedni kezdett, és egy pár pincér elkezdett sürögni-forogni, holott még fel sem szálltunk.
-Mindjárt jövök, csak egy pillanat! – majd Eric kiment, én meg bent maradtam egyedül a kis „lakosztályában”.
Mivel nem tudtam addig mit csinálni, nézelődtem az ablakon. Stockholm egyik repterén voltunk, de a városból nem sok látszott a hatalmas terminálok miatt. Az igazat megvallva kicsit bizarrnak gondoltam, hogy a levegőben vacsorázzak Eric-kel, de hát, ha ő ezt tervezte, akkor ki vagyok én, hogy megmondjam Svédország egyik leghíresebb popsztárjának, hogy mit csináljon?! Egy kis neszt hallottam magam mögött, és az ajtóban ott termett Eric, tetőtől talpig átöltözve. Már nem azt a farmert és pólót viselte, amit pár perccel ezelőtt, hanem egy fekete felsőt, szürke nadrággal, fehér cipővel és ráadásként felvett egy piros dzsekit. Magamon is meglepődtem, de az összhatás nagyon tetszett.
-Azta!
-Felismered az összeállítást?
Nézett rám kérdően mosolyogva, miközben gondolkodni kezdtem.
-Ó te jó ég! Biztosan fellépett valahol ebben a szerelésben! De hol? – mondtam magamban.
-Segítsek? – huppant le mellém a kanapéra.
-Aha, jó lenne mert nem igazán ugrik be. És tudod, nem én vagyok a rajongód, hanem Audrey! Ha tőle kérdeznéd, biztosan tudná!
-Ebben voltam a Dalfesztiválon, és úgy döntöttem, hogy legközelebb csak különleges alkalomra veszem fel! Amúgy meg egyáltalán nem bánom, hogy nem vagy a rajongóm! – mondta halkan a fülembe súgva.
Kissé megdermedtem, mikor megéreztem Eric leheletét a nyakamon. Azt hittem megint egy puszit fog adni, de elmaradt, és ezzel egyidejűleg átnyúlt a derekamon, majd a következő pillanatban becsatolta a biztonsági övemet, majd elhajolt, és a magáét is.
-Kiszámíthatatlan vagy! – mondtam megilletődve.
-Kiszámíthatatlan? Sok mindent mondtak már rám, de, hogy kiszámíthatatlan? Ezt fejtsd ki légyszives!
-Hát…csak arra gondoltam, hogy mindig akkor csinálsz valamit, amikor az ember nem számít rá, de ha meg számít, akkor nem csinálsz semmit!
-És ez zavar? – jött közelebb, majd ujjai vándorútra keltek a combomon.
-Mondjuk, de ülj rendesen, mert, ha jól érzem, akkor elindultunk! – toltam el magamtól.
Láthatóan nem tetszett neki, hogy kicsit behúztam a féket, de nem tudott mit tenni ellene.
A mosolyát egész este le sem lehetett vakarni róla, és pechemre az a csillogó gyöngysor, ami a szájában díszelgett teljesen megbabonázott. Akár mennyire nem akartam az első alkalommal közel kerülni hozzá, nem nagyon sikerült. Minden adandó alkalmat megragadott, hogy hozzám érjen, megpusziljon, vagy megöleljen. Tetszett, ahogy bánik velem, főleg, hogy Jackson a másfél év alatt nem ölelt meg annyiszor, mint Eric ezen az estén. Ezzel tudatnom kellett magammal, hogy tényleg nem haragszik rám. A vacsi is nagyon finom volt, ami csak még tökéletesebbé tette az estét. Elmélyülten beszélgettünk, mikor beleszólt a kapitány a bemondóba:
-Ha meg akarjátok nézni Stockholmot, ahogy az éjszaka a fényeiben pompázik, akkor érdemes lenne kinézni az ablakon!
Nem kellett több, azonnal kikukkantottam az első ablakon, ami a közelemben volt. A lélegzetem is elállt, olyan csodálatos volt a látvány. A város lentről is gyönyörű, de fentről…káprázatos! Ahány lámpa világította meg az utcákat, fentről úgy tűnt, mind más és más színű, így egész Stockholm olyan volt, mint egy szivárvány, amit a szigetek közti víz még csodálatosabbá tett, ahogy visszaverte a fényeket.
-Remélem nem bántad meg, hogy itt fent vacsiztunk! – mondta Eric mosolyogva.
-Ezért a látványért bármit! – mire kimondtam, rájöttem, hogy ennél nagyobb marhaságot nem is mondhattam volna, amire persze Eric-nek is beindult a fantáziája.
-Bármit? – kérdésére elvörösödtem, mire ő a kezeimnél fogva az ölébe vont.
-Oké, bevallom, elég nagy hülyeséget mondtam!
-Héj, azt mondtad, hogy ezért a látványért bármit, és gondolom, én is kérhetek egyet!
-Jólvan, nem bánom, kérhetsz! De csak is egyet! – jelentettem ki.
-Mivel az előbb sem tiltakoztál, mikor megcsókoltalak…gondolom, most sem fogsz.
Nyakamat hátulról finoman megfogva húzott közel magához, melynek következtében újfent összeforrtak ajkaink. Ez már nem az az érzékeny csók volt, mint az első, még felszállás előtt. Eric vágytól fűtötten vadul kezdett csókolni, mire ajkaim megadóan nyíltak meg nyelve előtt. Hanyatt döntött a kanapén, én meg válaszképpen átkaroltam vállai fölött, és kezeim egy kis felfedezőútra indultak testén. Mivel a dzsekije már jó ideje nem volt rajta, végigszánthattam izmos vállain, majd a végén, a tarkóján beletúrtam puha, barna hajába. Mire kicsit jobban beleélhettem volna magam a pillanat hevébe, egy nagy villanás vetett véget neki, mire felkaptam a fejem.
-Mit csinálsz? – néztem Eric-re kíváncsian.
-Nézd! Egész jó kép lett, nem? – vigyorgott.
Egy mini fényképezőt tartott a kezében, mellyel megörökítette a jelenetet.
-Hát ez fantasztikus! – mondtam grimaszolva.
-Nem tetszik? Akkor csinálunk másikat!
Azzal pimaszul rámtapadt, és újra fotózott.
-Na, ez jobb már?
-Talán, de ne csinálj több képet jó?
-Igenis főnök! – mondta és egy puszit nyomott az arcomra – Egyébként már leszálltunk.
-Máris? De nem is éreztem! Te jó ég! És hány óra van? Nekem holnap munkába kéne mennem. – mondtam kedvtelenül, hogy visszatértünk a valóságba.
-Negyed 10 múlt, de ha szeretnéd, akkor mehetünk!
-Igen, jobb lesz, ha megyünk.
Felkaptuk a dzsekinket, és indultam volna ki a kis privát helységből, de Eric megállított.
-Szabad? – egy féloldalas mosollyal nyújtotta felém a kezét.
-Biztos vagy benne?
-Te biztos vagy benne?
Igaza van. Nekem nincs barátom, neki – elmondása szerint – nincs barátnője, akkor miért ne foghatnám a kezét? Így esett, hogy a repülőből kéz a kézben szálltunk le. Nagyon romantikus volt az egész, ami ma megtörtént velem/velünk, ez meg még rátett egy lapáttal. Álmaimban sem hittem volna, hogy egy popikonnal fogok randizni, méghozzá a levegőben!
Hazafelé már nagyon álmos voltam, igaz csak fél óra volt az út, de úgy tűnt, mintha egy órán keresztül csak mennénk, és az út soha nem érne véget. 10óra körül értünk le a parkolóba, a háztömbünk elé. Eric-nek támaszkodva mentünk egyenesen a lifthez, majd amikor beszálltunk és becsukódott az ajtó, a lift falánk szorított. Vad csókokkal beborította a nyakam, de bármirevalót is tudott volna kezdeni velem, addigra megérkeztünk a 3. emeletre.
-Fenébe! – ment el mellőlem dühösen, levegőért kapkodva, miközben kiszálltunk a liftből.
Nem tudtam mire vélni a viselkedését, de mire kérdeztem volna, már jött a válasz.
-Még szerencse, hogy a 3-on lakunk, különben nem tudom mit csináltam volna veled a 10. emeletig.
-Letepertél volna! Ahogy azt meg is tetted, amint becsukódott a liftajtó.
-Ez nem vicc! Komolyan! Nagyon nehezen bírok neked ellenállni, és nagyon kell türtőztetnem magam!
-Akkor nehezíthetek egy kicsit ezen a dolgon?
Úgy éreztem belém bújt a kisördög, és egy hatalmas puszit adtam Eric-nek.
-Csak az arcomra? – nézet rám bociszemekkel.
-Nem volt elég, amit ma elloptál tőlem?
-Nem, nem volt!
Azzal - egy csóknak nem nevezhető - szájra puszit adott.
Nagyon szívesen maradtam volna vele még, de tudtam, hogy Audrey-tól sem fogok szabadulni, amint belépek az ajtón, és aludni is kéne. Utoljára, hosszan belenéztem Eric sötét szemeibe, és megöleltem.
-Öm…jóéjszakát! – mondtam kissé elpirulva, miközben kibontakoztam öleléséből.
-Neked is!
Ahogy beértem az ajtón Audrey elémvágott és rázendített.
-Hol a francba voltál ilyen sokáig? Már szét aggódtam magam! És miért nem vetted fel a telefont?
Válaszképp csak rámosolyogtam és megráztam a fejem azzal a „jaj miért aggódsz?” arckifejezéssel, és bementem a szobámba, Audrey meg utánam.
-Mi volt az a furcsa dolog az arcodon?
-Erre gondolsz? – majd egy újat mosolyogtam.
-Oké, felejtsd el, amiket az előbb kérdeztem! Most addig el nem alszol, amíg nem meséltél el mindent, az elejétől a végéig!
Megadóan kezdtem volna a mondandómat, de csengettek.
-Majd én nyitom! – pattantam fel az ágyamról a halvány reménysugárral, hogy hátha Eric az.
Mikor ajtót nyitottam, láss csodát, tényleg ő állt ott.
-Elfelejtettem odaadni neked ezeket! 2 VIP belépő, bármelyik koncertemre eljöhettek, ha van kedvetek!
Audrey a háttérből szaladt az ajtóba.
-Jól hallottam? VIP jegyek? És 2? Tehát akkor…..?
-Igen, az egyik a tiéd! – fejeztem be barátnőm mondatát.
-Akkor, most már tényleg jóéjszakát! – mondta Eric halkan, és megint jött az a bizonyos szájra puszi, ráadásul Audrey előtt, aki páholyból nézhette végig az egészet.
-Szia! – majd fülig vörösen becsuktam az ajtót.
Barátnőm nagyra nyílt szemekkel, dermedten állt előttem az előszobában. Kíváncsi lettem volna, éppen mire gondol, de tartottam tőle, hogy hallani akarom-e.
-Na nee! Jól láttam?
-Attól függ, mit láttál! – mondtam miközben újfent bementem a szobámba.
-Eric Saade….megcsókolt…Téged!
-Ugyan, csak egy szájra puszi volt! És a repülőn sem történ semmi, ha érdekel!
-Repülőn?
Látszott, hogy ha nem mesélek el mindent, – persze kisebb részeket kihagyva – akkor Audrey teljesen el fogja veszíteni a fonalat. Szóval felültem az ágyamra, ő meg velem szembe és a fél éjszaka azzal telt, hogy legjobb barátnőmnek meséltem, milyen is valójában randizni egy popsztár társaságában…
-Bármit? – kérdésére elvörösödtem, mire ő a kezeimnél fogva az ölébe vont.
-Oké, bevallom, elég nagy hülyeséget mondtam!
-Héj, azt mondtad, hogy ezért a látványért bármit, és gondolom, én is kérhetek egyet!
-Jólvan, nem bánom, kérhetsz! De csak is egyet! – jelentettem ki.
-Mivel az előbb sem tiltakoztál, mikor megcsókoltalak…gondolom, most sem fogsz.
Nyakamat hátulról finoman megfogva húzott közel magához, melynek következtében újfent összeforrtak ajkaink. Ez már nem az az érzékeny csók volt, mint az első, még felszállás előtt. Eric vágytól fűtötten vadul kezdett csókolni, mire ajkaim megadóan nyíltak meg nyelve előtt. Hanyatt döntött a kanapén, én meg válaszképpen átkaroltam vállai fölött, és kezeim egy kis felfedezőútra indultak testén. Mivel a dzsekije már jó ideje nem volt rajta, végigszánthattam izmos vállain, majd a végén, a tarkóján beletúrtam puha, barna hajába. Mire kicsit jobban beleélhettem volna magam a pillanat hevébe, egy nagy villanás vetett véget neki, mire felkaptam a fejem.
-Mit csinálsz? – néztem Eric-re kíváncsian.
-Nézd! Egész jó kép lett, nem? – vigyorgott.
Egy mini fényképezőt tartott a kezében, mellyel megörökítette a jelenetet.
-Hát ez fantasztikus! – mondtam grimaszolva.
-Nem tetszik? Akkor csinálunk másikat!
Azzal pimaszul rámtapadt, és újra fotózott.
-Na, ez jobb már?
-Talán, de ne csinálj több képet jó?
-Igenis főnök! – mondta és egy puszit nyomott az arcomra – Egyébként már leszálltunk.
-Máris? De nem is éreztem! Te jó ég! És hány óra van? Nekem holnap munkába kéne mennem. – mondtam kedvtelenül, hogy visszatértünk a valóságba.
-Negyed 10 múlt, de ha szeretnéd, akkor mehetünk!
-Igen, jobb lesz, ha megyünk.
Felkaptuk a dzsekinket, és indultam volna ki a kis privát helységből, de Eric megállított.
-Szabad? – egy féloldalas mosollyal nyújtotta felém a kezét.
-Biztos vagy benne?
-Te biztos vagy benne?
Igaza van. Nekem nincs barátom, neki – elmondása szerint – nincs barátnője, akkor miért ne foghatnám a kezét? Így esett, hogy a repülőből kéz a kézben szálltunk le. Nagyon romantikus volt az egész, ami ma megtörtént velem/velünk, ez meg még rátett egy lapáttal. Álmaimban sem hittem volna, hogy egy popikonnal fogok randizni, méghozzá a levegőben!
Hazafelé már nagyon álmos voltam, igaz csak fél óra volt az út, de úgy tűnt, mintha egy órán keresztül csak mennénk, és az út soha nem érne véget. 10óra körül értünk le a parkolóba, a háztömbünk elé. Eric-nek támaszkodva mentünk egyenesen a lifthez, majd amikor beszálltunk és becsukódott az ajtó, a lift falánk szorított. Vad csókokkal beborította a nyakam, de bármirevalót is tudott volna kezdeni velem, addigra megérkeztünk a 3. emeletre.
-Fenébe! – ment el mellőlem dühösen, levegőért kapkodva, miközben kiszálltunk a liftből.
Nem tudtam mire vélni a viselkedését, de mire kérdeztem volna, már jött a válasz.
-Még szerencse, hogy a 3-on lakunk, különben nem tudom mit csináltam volna veled a 10. emeletig.
-Letepertél volna! Ahogy azt meg is tetted, amint becsukódott a liftajtó.
-Ez nem vicc! Komolyan! Nagyon nehezen bírok neked ellenállni, és nagyon kell türtőztetnem magam!
-Akkor nehezíthetek egy kicsit ezen a dolgon?
Úgy éreztem belém bújt a kisördög, és egy hatalmas puszit adtam Eric-nek.
-Csak az arcomra? – nézet rám bociszemekkel.
-Nem volt elég, amit ma elloptál tőlem?
-Nem, nem volt!
Azzal - egy csóknak nem nevezhető - szájra puszit adott.
Nagyon szívesen maradtam volna vele még, de tudtam, hogy Audrey-tól sem fogok szabadulni, amint belépek az ajtón, és aludni is kéne. Utoljára, hosszan belenéztem Eric sötét szemeibe, és megöleltem.
-Öm…jóéjszakát! – mondtam kissé elpirulva, miközben kibontakoztam öleléséből.
-Neked is!
Ahogy beértem az ajtón Audrey elémvágott és rázendített.
-Hol a francba voltál ilyen sokáig? Már szét aggódtam magam! És miért nem vetted fel a telefont?
Válaszképp csak rámosolyogtam és megráztam a fejem azzal a „jaj miért aggódsz?” arckifejezéssel, és bementem a szobámba, Audrey meg utánam.
-Mi volt az a furcsa dolog az arcodon?
-Erre gondolsz? – majd egy újat mosolyogtam.
-Oké, felejtsd el, amiket az előbb kérdeztem! Most addig el nem alszol, amíg nem meséltél el mindent, az elejétől a végéig!
Megadóan kezdtem volna a mondandómat, de csengettek.
-Majd én nyitom! – pattantam fel az ágyamról a halvány reménysugárral, hogy hátha Eric az.
Mikor ajtót nyitottam, láss csodát, tényleg ő állt ott.
-Elfelejtettem odaadni neked ezeket! 2 VIP belépő, bármelyik koncertemre eljöhettek, ha van kedvetek!
Audrey a háttérből szaladt az ajtóba.
-Jól hallottam? VIP jegyek? És 2? Tehát akkor…..?
-Igen, az egyik a tiéd! – fejeztem be barátnőm mondatát.
-Akkor, most már tényleg jóéjszakát! – mondta Eric halkan, és megint jött az a bizonyos szájra puszi, ráadásul Audrey előtt, aki páholyból nézhette végig az egészet.
-Szia! – majd fülig vörösen becsuktam az ajtót.
Barátnőm nagyra nyílt szemekkel, dermedten állt előttem az előszobában. Kíváncsi lettem volna, éppen mire gondol, de tartottam tőle, hogy hallani akarom-e.
-Na nee! Jól láttam?
-Attól függ, mit láttál! – mondtam miközben újfent bementem a szobámba.
-Eric Saade….megcsókolt…Téged!
-Ugyan, csak egy szájra puszi volt! És a repülőn sem történ semmi, ha érdekel!
-Repülőn?
Látszott, hogy ha nem mesélek el mindent, – persze kisebb részeket kihagyva – akkor Audrey teljesen el fogja veszíteni a fonalat. Szóval felültem az ágyamra, ő meg velem szembe és a fél éjszaka azzal telt, hogy legjobb barátnőmnek meséltem, milyen is valójában randizni egy popsztár társaságában…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése