Ez a kijelentés, mint villámcsapás siklott át az agyamon. Szobát foglalt? Éjszakára? Köpni nyelni nem tudtam, csak bámultam magam elé.
-Nem tetszik az ötlet? – kérdezte Eric, mikor közelebb lépett.
-Ö…ö…de, csak – teljesen összezavarodtam – ezt is előre foglaltad le?
-Nem, ezt a bejáratban tárgyaltam meg az idős nénivel. Csak a kulcsot kell elkérni kifelé menet.
Nem reagáltam le azonnal, hanem próbáltam összerakni a képeket, hogy hogy is van ez. Kábulatomból Eric rántott ki, mikor meglegyintette szemem előtt a kezét.
-Mehetünk?
-Ja, persze! Csak akkor írok sms-t Audrey-nak, hogy ne várjon haza!
-Én is így gondoltam! – majd egy puszit adott az arcomra.
Kézen fogva mentünk az öltözőkig, és a bejáratig elbúcsúztunk. Gyorsan magamra kaptam a ruháimat, kifésültem a hajam, és nekiláttam az sms-nek. Gondoltam röviden, tömören elég lesz, mert így se, úgy se fog holnap békén hagyni Audrey.
„Szia! Nem megyek ma haza, ne várj! Jessie”
Rezgő módra állítottam a telefonom, becsúsztattam a zsebembe és elindultam a bejárathoz. Eric már ott várt, pult mögött a nénivel, kezében a kulccsal. Kicsit megszaporáztam a lépteimet, hogy hamarabb odaérjek. Megköszöntük, illetve Eric megköszönte a segítséget, és elindultunk fel, egy hosszú lépcsősoron. Hamar megtaláltuk a megfelelő ajtót, kinyitottuk, és beléptünk. A szoba teljes egészében egy antik helyhez hasonlított. A régi bútorok, az ágy feletti baldahin, és a szekrények is, mind ezt a hatást erősítették. A falak napsütötte sárga színben tündököltek, és a mennyezettől a padlóig tartottak az ablakok. A levegő kellemesen meleg volt, és ahogy elnéztem a vastag takarót, biztos voltam benne, hogy nem fogunk fázni éjszaka. Arcomat látva, Eric kielégült mosollyal vette ki a táskát a kezemből, és lepakolta a szekrény elé. Felfedező útra indultam a többi helységet keresve. Hamar megtaláltam a fürdőt is, ami a szobához képest nem sárga, hanem a vizet tükröző kék szín árnyalatait uralta. Ezen kívül volt még egy kisebb helység, ahova egy kétszárnyú ajtó vezetett, de az egyik fele is elég volt ahhoz, hogy egy normál testalkatú ember beférjen rajta. Középen, egy hatalmas szőnyegen helyezkedett el egy asztal, körülötte négy székkel, a zöld falakon ízléses tájképekkel. Ahogy beljebb léptem, néhányszor a padló kísértetiesen nyikorgott lábam alatt, ami még inkább hozzájárult az antik hatáshoz. A csillár pedig egyszerűen fantasztikusan nézett ki, ahogy ott lógott alig pár szál láncon az asztal fölött.
-Khm… - megfordultam és Eric ott állt az ajtónak támaszkodva egy csábító mosollyal – Megfelel a Kisasszonynak?
-Ó igen Uram! Szinte minden tökéletes. – pár méterrel előtte álltam meg, és kíváncsi voltam meddig bírja.
Nem sokáig. Fél másodperc múlva már a karjaival körbezárta derekamat, felkapott és forogni kezdett velem.
-Héj, elég! Elszédülök!
-Ha nem vagyok túl indiszkrét, megkérdezhetem, hogy nem akarja-e a Kisasszony kipróbálni az ágyat?
Meg sem várta a válaszomat, újból a levegőben voltam, és pillanatokon belül az ágyon találtam magam. Eric rámvetette magát, de nem vadul, hanem lágyan váltottunk eszményi csókot. Megsimogatta arcomat, és mosolyra állt megint a szája.
-Most úgy mondanék valamit!
-Mit? – kérdeztem kíváncsian.
-Nem mondom meg, mert így nincs akkora hatása! Majd egy hónap múlva talán már nagyobb lesz!
-Rendben! Te tudod! De ha nem haragszol, akkor szeretnék lezuhanyozni. Mindjárt 11 óra, és mondhatni, elég mozgalmas napom volt!
-Köszönhetően nekem! – emelte feljebb fejét diadalittasan Eric.
-Igen, köszönhetően Neked!
Még egy gyors szájrapuszi, és a táskámban már keresgélni is kezdtem a cuccokat, mikor…Mit is keresek? Hiszen…a törölközőmön, és a papucson kívül nem sok minden van a táskámba. Igazság szerint semmi sincs! Homlokomra csapva indultam volna a fürdőbe, de akkor jutott eszembe, hogy pizsamám sincs…Hogy fogok így aludni? Biztos, hogy megfagyok, ha ruha nélkül kell! Ezektől felállt a szőr a hátamon, ahogy végig gondoltam, és csak egy hangos sóhaj tudta elhagyni a torkomat.
-Mi az? – kérdezte Eric, miközben a telefonját babrálta.
-Hát…nézzük: a vizes törölközőmön és a papucsomon kívül nincs semmi a táskámban, ami ruhaként szolgálna, ráadásul pizsi sincs nálam, szóval, ha csak nincs nálad egy plusz póló, akkor megfagyok éjjel!
-Nem, plussz póló az nincs, de van helyette más!
Bárgyú tekintettel figyeltem, ahogy félretolta a táskám, és az övében kezdett el kutatni. Hamar feltűnt pár rózsaszín dolog, ami – szerintem – nem igazán egy pasikhoz méltó szín. Persze tisztelet a kivételnek! Felkapta a rózsaszín kupacot, és keze közt elkezdte kibontogatni velem szemben.
-Ez a pizsifelső. Gondoltam jobb, ha hosszú ujjú, és legalább nem fogsz fázni benne! – azzal a kezembe nyomta a felsőt, amin egy édes kis bárány díszelgett, de a meglepetés erejétől szóhoz sem jutottam – Ez meg az alsó. Végül, itt egy személyre szabott törölköző is! Remélem, nem bánod, hogy mind rózsaszín!
A törölközőt nem hajtotta szét, hanem pont úgy adta a kezembe, hogy felül legyen a lényeg, amit persze azonnal kiszúrtam. A sarkában ott virított a nevem: „Jessie”.
-De…ezt nem fogadhatom el! – közöltem vele akadozó hangon.
Nagyon jól esett a kedvessége és, hogy ennyi figyelmet szentel nekem, de lassan kezd túlzásokba esni! Épp elég lett volna az is, ha hazamegyünk, miután kilubickoltuk magunkat.
-Dehogynem!
-Eric, ez még is csak túlzás! Elhoztál ide, abba még belementem, de most a szállást is te fizeted, és itt van ez is! – a mondtat végén visszanyújtottam neki mindent, de úgy reagálta le, hogy megfogta mindkét kezem.
-Ugye nem akarsz megbántani azzal, hogy nem fogadod el? – hangja határozottságtól telten csengett, de még sem hagyhattam, hogy mindent ő álljon.
Kis habozás, és gondolkodás után adtam választ a kérdésére.
-Rendben, elfogadom egy feltétellel!
-Mi lenne az?
-Én fizetem az én részem, te pedig a tiéd!
-Jessie… - belé fojtva a szót, mondtam tovább.
-És nem fogadok el semmi féle alkut! Érthető?
Eric egy mély sóhaj és egy féloldalas mosoly keretében válaszolt.
-Érthető!
A pizsivel, és a törölközővel a kezemben bementem a fürdőbe, és gyorsan lezuhanyoztam. Úgy tűnik így sem voltam elég gyors, mert mikor kinyitottam az ajtót, Eric már jócskán az igazak álmát aludta. Fogmosás után, lábujjhegyen odamásztam mellé, levettem a cipőjét, és a lehető legóvatosabban betakartam. Én is magamra húztam a takarót, közel húzódtam Eric-hez, hogy érezzem teste melegét, és illatát, majd szép lassan elszenderedtem.
-Nem tetszik az ötlet? – kérdezte Eric, mikor közelebb lépett.
-Ö…ö…de, csak – teljesen összezavarodtam – ezt is előre foglaltad le?
-Nem, ezt a bejáratban tárgyaltam meg az idős nénivel. Csak a kulcsot kell elkérni kifelé menet.
Nem reagáltam le azonnal, hanem próbáltam összerakni a képeket, hogy hogy is van ez. Kábulatomból Eric rántott ki, mikor meglegyintette szemem előtt a kezét.
-Mehetünk?
-Ja, persze! Csak akkor írok sms-t Audrey-nak, hogy ne várjon haza!
-Én is így gondoltam! – majd egy puszit adott az arcomra.
Kézen fogva mentünk az öltözőkig, és a bejáratig elbúcsúztunk. Gyorsan magamra kaptam a ruháimat, kifésültem a hajam, és nekiláttam az sms-nek. Gondoltam röviden, tömören elég lesz, mert így se, úgy se fog holnap békén hagyni Audrey.
„Szia! Nem megyek ma haza, ne várj! Jessie”
Rezgő módra állítottam a telefonom, becsúsztattam a zsebembe és elindultam a bejárathoz. Eric már ott várt, pult mögött a nénivel, kezében a kulccsal. Kicsit megszaporáztam a lépteimet, hogy hamarabb odaérjek. Megköszöntük, illetve Eric megköszönte a segítséget, és elindultunk fel, egy hosszú lépcsősoron. Hamar megtaláltuk a megfelelő ajtót, kinyitottuk, és beléptünk. A szoba teljes egészében egy antik helyhez hasonlított. A régi bútorok, az ágy feletti baldahin, és a szekrények is, mind ezt a hatást erősítették. A falak napsütötte sárga színben tündököltek, és a mennyezettől a padlóig tartottak az ablakok. A levegő kellemesen meleg volt, és ahogy elnéztem a vastag takarót, biztos voltam benne, hogy nem fogunk fázni éjszaka. Arcomat látva, Eric kielégült mosollyal vette ki a táskát a kezemből, és lepakolta a szekrény elé. Felfedező útra indultam a többi helységet keresve. Hamar megtaláltam a fürdőt is, ami a szobához képest nem sárga, hanem a vizet tükröző kék szín árnyalatait uralta. Ezen kívül volt még egy kisebb helység, ahova egy kétszárnyú ajtó vezetett, de az egyik fele is elég volt ahhoz, hogy egy normál testalkatú ember beférjen rajta. Középen, egy hatalmas szőnyegen helyezkedett el egy asztal, körülötte négy székkel, a zöld falakon ízléses tájképekkel. Ahogy beljebb léptem, néhányszor a padló kísértetiesen nyikorgott lábam alatt, ami még inkább hozzájárult az antik hatáshoz. A csillár pedig egyszerűen fantasztikusan nézett ki, ahogy ott lógott alig pár szál láncon az asztal fölött.
-Khm… - megfordultam és Eric ott állt az ajtónak támaszkodva egy csábító mosollyal – Megfelel a Kisasszonynak?
-Ó igen Uram! Szinte minden tökéletes. – pár méterrel előtte álltam meg, és kíváncsi voltam meddig bírja.
Nem sokáig. Fél másodperc múlva már a karjaival körbezárta derekamat, felkapott és forogni kezdett velem.
-Héj, elég! Elszédülök!
-Ha nem vagyok túl indiszkrét, megkérdezhetem, hogy nem akarja-e a Kisasszony kipróbálni az ágyat?
Meg sem várta a válaszomat, újból a levegőben voltam, és pillanatokon belül az ágyon találtam magam. Eric rámvetette magát, de nem vadul, hanem lágyan váltottunk eszményi csókot. Megsimogatta arcomat, és mosolyra állt megint a szája.
-Most úgy mondanék valamit!
-Mit? – kérdeztem kíváncsian.
-Nem mondom meg, mert így nincs akkora hatása! Majd egy hónap múlva talán már nagyobb lesz!
-Rendben! Te tudod! De ha nem haragszol, akkor szeretnék lezuhanyozni. Mindjárt 11 óra, és mondhatni, elég mozgalmas napom volt!
-Köszönhetően nekem! – emelte feljebb fejét diadalittasan Eric.
-Igen, köszönhetően Neked!
Még egy gyors szájrapuszi, és a táskámban már keresgélni is kezdtem a cuccokat, mikor…Mit is keresek? Hiszen…a törölközőmön, és a papucson kívül nem sok minden van a táskámba. Igazság szerint semmi sincs! Homlokomra csapva indultam volna a fürdőbe, de akkor jutott eszembe, hogy pizsamám sincs…Hogy fogok így aludni? Biztos, hogy megfagyok, ha ruha nélkül kell! Ezektől felállt a szőr a hátamon, ahogy végig gondoltam, és csak egy hangos sóhaj tudta elhagyni a torkomat.
-Mi az? – kérdezte Eric, miközben a telefonját babrálta.
-Hát…nézzük: a vizes törölközőmön és a papucsomon kívül nincs semmi a táskámban, ami ruhaként szolgálna, ráadásul pizsi sincs nálam, szóval, ha csak nincs nálad egy plusz póló, akkor megfagyok éjjel!
-Nem, plussz póló az nincs, de van helyette más!
Bárgyú tekintettel figyeltem, ahogy félretolta a táskám, és az övében kezdett el kutatni. Hamar feltűnt pár rózsaszín dolog, ami – szerintem – nem igazán egy pasikhoz méltó szín. Persze tisztelet a kivételnek! Felkapta a rózsaszín kupacot, és keze közt elkezdte kibontogatni velem szemben.
-Ez a pizsifelső. Gondoltam jobb, ha hosszú ujjú, és legalább nem fogsz fázni benne! – azzal a kezembe nyomta a felsőt, amin egy édes kis bárány díszelgett, de a meglepetés erejétől szóhoz sem jutottam – Ez meg az alsó. Végül, itt egy személyre szabott törölköző is! Remélem, nem bánod, hogy mind rózsaszín!
A törölközőt nem hajtotta szét, hanem pont úgy adta a kezembe, hogy felül legyen a lényeg, amit persze azonnal kiszúrtam. A sarkában ott virított a nevem: „Jessie”.
-De…ezt nem fogadhatom el! – közöltem vele akadozó hangon.
Nagyon jól esett a kedvessége és, hogy ennyi figyelmet szentel nekem, de lassan kezd túlzásokba esni! Épp elég lett volna az is, ha hazamegyünk, miután kilubickoltuk magunkat.
-Dehogynem!
-Eric, ez még is csak túlzás! Elhoztál ide, abba még belementem, de most a szállást is te fizeted, és itt van ez is! – a mondtat végén visszanyújtottam neki mindent, de úgy reagálta le, hogy megfogta mindkét kezem.
-Ugye nem akarsz megbántani azzal, hogy nem fogadod el? – hangja határozottságtól telten csengett, de még sem hagyhattam, hogy mindent ő álljon.
Kis habozás, és gondolkodás után adtam választ a kérdésére.
-Rendben, elfogadom egy feltétellel!
-Mi lenne az?
-Én fizetem az én részem, te pedig a tiéd!
-Jessie… - belé fojtva a szót, mondtam tovább.
-És nem fogadok el semmi féle alkut! Érthető?
Eric egy mély sóhaj és egy féloldalas mosoly keretében válaszolt.
-Érthető!
A pizsivel, és a törölközővel a kezemben bementem a fürdőbe, és gyorsan lezuhanyoztam. Úgy tűnik így sem voltam elég gyors, mert mikor kinyitottam az ajtót, Eric már jócskán az igazak álmát aludta. Fogmosás után, lábujjhegyen odamásztam mellé, levettem a cipőjét, és a lehető legóvatosabban betakartam. Én is magamra húztam a takarót, közel húzódtam Eric-hez, hogy érezzem teste melegét, és illatát, majd szép lassan elszenderedtem.
A telefonom rezgésére ébredtem. Sms-em jött. Gondoltam, biztos a kiadó, vagy a menedzserem, mert csak ők szoktak reggelente sms-t írni, hogy menjek be „azonnal” a stúdióba, és ehhez hasonlók. Amikor megpillantottam a képernyőt az ereimben azt hittem mentem megfagy a vér. Molly-tól jött az üzenet. Nem vagyok benne biztos, hogy tudni akarom mi áll benne. Jessie nem ébredt fel a rezgésre, így viszonylag nyugodtan, de torkomban dobogó szívvel nyitottam meg. Olvasni kezdtem, és mikor a végére értem legszívesebben a padlónak vágtam volna a telefont. Ha nincs az az ember, aki ezt feltalálja, most nyugodtan aludhatnék újdonsült barátnőm mellett. Az üzenetben ez állt.
„Eric! Tudom, nem sok esély van rá, hogy megint egy pár legyünk, de én még mindig Nagyon Szeretlek Téged! Hiányzol! Másfél hónapja nem gondolok másra, csak Rád! Pont úgy, mint a 4 év alatt! Kérlek, gondold át, mert tudom, hogy nincs senkid! Én viszont itt vagyok, és képes lennék újrakezdeni! Veled!
Szeretlek! Molly”
Most mit tegyek? Visszaírjak neki? Nem, azt biztos nem! Akkor jönne egy újabb üzenet, és megint egy új, és megint. Jelen pillanatban pedig nem igazán van kedvem Molly-val csevegni! És mi az, hogy tudja, hogy nincs senkim, mikor itt fekszik mellettem Ő?! De erről tudnia kell Jessie-nek is, hogy bízzon bennem, és tudja, hogy Őt…igen…Őt Szeretem, és vele leszek, bármit is tesz Molly! Kiléptem az sms-ből, megnéztem az időt, majd inkább kikapcsoltam a telefont. Bár már este megtettem volna! Jess háttal feküdt nekem, így visszabújtam a takaró alá, átöleltem karcsú derekát, és szólogatni kezdtem.
-Hahó! Ébresztő. Mindjárt fél 10!
Egy nagy nyújtózás, és egy nyögés közepette fordult felém, és mikor meglátott mosolyra húzódtak arcizmai.
-Jó reggelt! Hogy aludtál?
Az alvással nem volt baj csak az ébredés kellemesebb lehetett volna!
-Jól, de azt hiszem előbb aludtam el, mint ahogy te zuhanyoztál!
-Pedig igyekeztem! – bólintással jeleztem, hogy hiszek neki, majd a takarót kicsit lejjebb húzva végignéztem rajta, és megcsodáltam, amint egy Angyalhoz hasonlóan fekszik tetőtől talpig rózsaszínben.
-Jól áll neked ez a pizsi, de most legszívesebben letépném rólad! – majd egy leheletnyi csókot adtam át ajkainak.
-Azt nem engedem! – jelentette ki magabiztosan.
-Biztos? – és kezem már a felső alatt is volt.
Élveztem forró bőrét, és azt, hogy megremegett. Újfent csókba törtünk ki, ujjaim pedig tovább vándoroltak testén, mikor egyszer csak Jessie nagy nevetésbe tört ki.
-Ezt ne csináld, mert csikis!
-Akkor csinálok mást! – fölé hajoltam, és homlokától kezdve a nyakáig, majd kulcscsontjáig behintettem apró csókokkal.
Legszívesebben most azonnal a magamévá tettem volna, de a tudat az sms-ről, megakadályozott ebben. Minél előbb el kell mondanom neki! Akartam is, mikor a pillanat hevében meghallottam korgó gyomrát.
-Éhes vagy?
-Hát, az igazat megvallva nem is vacsoráztunk. Mondjuk nem voltam éhes, de most már igen, az vagyok!
Nem is kellett több, azonnal leszóltam, és hozattam reggelit. Kb. 5 perc múlva kopogtak is az ajtón, majd egy-egy tányéron behoztak nekünk tojásrántottát, gőzölgő teával. Lerakták az étkezőnek szánt helységbe, majd távoztak. Hamar neki is láttunk, és akkor éreztem csak igazán, hogy nekem is teng a gyomrom az ürességtől. A rántotta, különböző fűszerek, és sajt keverékének illata betöltötte a levegőt, amihez hozzájárult még a citromfű is, amit a teánkba raktak. Gyorsan elpusztítottunk mindent, majd teli visszadőltünk a még bevetetlen ágyba. Megint a fejemben járt az sms, így eldöntöttem. Most vagy soha!
-Jessie, úgy érzem ezt el kell mondanom ahhoz, hogy ne kételkedj bennem! – nekem szentelte sötét szempárját, mikor felültem az ágyon, és ő is felült velem szembe.
-Valami baj történt?
-Mondhatjuk így is…Ma reggel…kaptam egy sms-t…Molly-tól.
Hitetlenkedő arcát látva gyorsan a telefonomért nyúltam, visszakapcsoltam, és megnyitottam az üzenetet.
-Molly-tól?
-Igen, és szeretném, ha el is olvasnád! – azzal átnyújtottam neki a készüléket.
Rémült arca, mint egy könyv nyílt meg előttem. Nagyot nyelt, és nekem szegezte tekintetét.
-Visszaírtál neki?
-Nem, és elmondjam, hogy miért? – bólintását követően folytattam – Emlékszel, hogy tegnap este azt mondtam, hogy mondanék valamit, de ha akkor elmondom nem lesz nagy hatása?
-Igen!
-Na, akkor most elmondom! Reggel már kimondtam magamban is, pont, mikor az üzenet végére értem, és elhatároztam, hogy nem reagálom le. Azért nem válaszoltam, mert nem Molly-t szeretem, hanem Téged!
Nem tudott szólni, de nem is volt muszáj. Szemei megteltek könnyekkel, ami mindent elárult abban a pillanatban. Tudtam, hogy jól döntöttem ezzel a kijelentéssel, mert a következő pillanatban már a nyakamba ugorva ölelt szorosan magához, és éreztem, amint a forró könnyektől átnedvesedik a pólóm.
Szia!
VálaszTörlésNagyon jó lett! Aranyosak együtt, és jó, hogy nem válaszolt az SMS-re.
Siess a következővel.
Üdv
Zoey
Ez fantasztikusra sikerült!!!!!!!!!!!!
VálaszTörlés