28.fejezet - Pizzafutár

Sziasztok! Meghoztam a frisset. Már tegnap este fel akartam rakni, de anya és tesóm folyton itt legyeskedett körülöttem - és mivel ők nem tudnak az egész blogról, meg arról sem, hogy írok - lemondtam a felrakásról. Remélem elnyeri a tetszéseteket!

Kellemes olvasást!

Üdv: Lauren :)

Ui: a fejezet végén van egy kis meglepetés (aki még nem látta, annak kötelező megnézni! ) :)

A repülőn ülve azon agyaltam, hogyan lephetném meg Jessie-t az odaérkezésemmel. Telefonálnom kellett volna még egyet a kocsiban, de akkor biztosan elkésem a járatot. Így is elment az egész út azzal, hogy Tom-mal fixáltam a szállást, és a kocsit, de legalább le van róla a gond. A mobil tuti biztos, hogy bezavar a gépnek. Kell lennie megoldásnak! Épp felém közelített egy légiutas-kísérő, akit udvariasan lestoppoltam.
-Elnézés! Lehet a repülőn telefonálni?
-Persze, ott előrébb, a függöny mellett van egy telefon. Az nem zavarja meg a pilótákat!
Még jó, hogy rajtam van ez a baseball sapka! Legalább nem ismernek fel! Azonnal feltápászkodtam, kinyújtóztattam elgémberedett végtagjaimat, és az utasteret elválasztó függönyhöz siettem. Nincs más választásom. Hiába van furcsa érzésem ezzel a Damien-nel kapcsolatban, jelen pillanatban csak ő tud segíteni. Megkerestem a számot, majd tárcsáztam. Kicsöng…
-Halló?!
-Damien, ha van ott valaki, csinálj úgy, mintha egy régi barát lennék! Eric vagyok!
-Á, szia Samantha! Hogy vagy?
-Úton vagyok Párizsba. Segítened kell valahogy!
-Idefelé tartasz? És találkozni akarsz? – hallatszott a hangján, nagyon küszködik, hogy el ne röhögje magát.
-Remek ötlet! Találkozzunk! A Hotel Le Royal-ban szállok meg. Tudod hol van?
-Persze.
-Este hatra gyere oda. Majd szólok a portán, hogy engedjenek fel!
-Rendben, akkor ott találkozunk!
-Mindjárt vissza hívlak, de akkor már Eric leszek!
-Szia Samantha!

Samantha…Jézus! Jobb név nem jutott eszébe? – nevettem magamban. Most, hogy ne keltsünk feltűnést, én fogom Jessie-t hívni. Érdekel, hogy mi lett Jackson-nal, és hallani akarom a hangját! Gyorsan beütöttem ugyan azt a számot és újfent a francia fiú hangját hallottam.
-Szia, megint! Tudod, adni Jessie-t?
-Persze…
-Eric! – szólalt meg a szívmelengető hang a vonal túlsó végén.
-Szia Szivem! Hogy vagy?
-Jól vagyok, főleg most!
-Miért, mi történt? – úgy tettem, mint aki nem tud semmit.
-Ma Damien-nel bementünk a rendőrségre, engem kihallgattak, és azt hiszem Jack az elkövetkezendő pár évét rácsok mögött fogja tölteni! – újságolta felszabadult hangon – Most értünk haza, és akartalak hívni, de pont lefoglalta a vonalat valami Samantha!
Hangtalanul dőltem a röhögéstől, amit egy-két utas észre is vett és egy ’Hát ez nem komplett!’ nézéssel tükröztek felém. Megperdültem hátat fordítva nekik, és mondtam tovább.
-Végre! Akkor már hazajöhetsz Stockholba!
-Az a helyzet, hogy nem…Amíg nem volt meg az első tárgyalás, addig nem.
-Mi az, hogy nem? És mikor lesz?
Tudom, hogy nem Stockholmban vagyok, de akkor is. Ki tudja, hogy meddig kell még itt maradjon? Egy ilyen ügy évekig is eltarthat!
-Két hét múlva.
-Addig nem bírom ki nélküled! – szóltam szomorú hangon, közben már az esti találkozás lebegett a szemem előtt.
-Nehéz lesz, de kibírjuk!
Úgy akartam rá reagálni, mintha otthon lennék, de valaki megbökte a vállam.
-Le kéne tennie, mindjárt leszállunk. – utalt a stewardess a telefonra.
Basszus! Remélem Jessie ezt nem hallotta!
-Eric! Ott vagy?
-Igen, bocsi.
-Mi volt az a női hang? – Lebuktam! Gyerünk Eric, találj ki valamit!
-Női hang? Nem volt női hang! Csak Bryan meg van fázva és egy elég érdekes oktávra csúszott fel a hangja ennek köszönhetően…Mennem kell, csak gondoltam felhívlak a táncpróba szünetében.
-Akkor jó táncolást! És nehogy lesérülj! Gondolj bele, mi lenne a rajongóiddal, pont a turné előtt?!
Megmosolyogtam figyelmességét, aztán kénytelen voltam elköszönni, mert szigorú tekintettel méregettek az ételkocsis hölgyemények pár méterre tőlem.

A reptérről volt az egyetlen rizikós út a hotelig, mivel Tom oda intézte a kocsimat. A nap még javában tűzött, mikor átléptem a szobám ajtaját, és megkönnyebbülve tapasztaltam, hogy van bent légkondi. Teljesen más a klíma, mint Svédországban. Ott a kellemes, langyos idő a megszokott, itt meg olyan, akár egy katlanban még este ötkor is. Van egy órám, amíg Damien betoppan. Feldobtam a franciaágyra a bőröndöm, kivettem belőle egy világos szürke farmert, fekete rövid ujjú inget, a piros nyakkendőmet, majd eltűntem vele a fürdőben. Zsongó vágyamban és izgatottságomban nem is néztem meg igazán a szobát és a fürdőt, pedig igen szépen volt elhelyezve minden. Ízléses! Gyorsan letusoltam, - legalábbis én azt hittem – megigazítottam a hajam és épp visszaléptem a szobába, mikor kopogtak.
-Egy órát tusoltam?? Az lehetetlen! – gondolkodtam hangosan.
Ránéztem az órámra, ami hat órát mutatott. Gyorsan beraktam a bőröndöt a szekrénybe, és ajtót nyitottam. Egy velem egymagas, szőkés hajú, kék szemű srác állt a küszöb másik oldalán. Mikor meglátott, úgy nézett rám, mint egy szellemre.
-Ööö…bocsánat, biztosan ajtót tévesztettem! Félre ne érts, nem akarlak zaklatni…
Remek…újabb rajongó?! Tuti biztos! Különben nem mentegetőzne itt. De mi van, ha ő Damien? Elindult tovább a folyosón, de utána szóltam.
-Damien?
-Igen, az vagyok…De te, mint Eric Saade, honnan tudod?
-Samantha! – nyújtottam kezet egy széles vigyorral.
-Na ne! Ez most komoly?
-Igen, de ne itt beszéljük meg! Gyere be! – invitáltam magamhoz.
Ezek szerint Jessie nem avatta be. Szegény, most tök hülyén érezheti magát. De mit tudok vele kezdeni?
-Szóval, te vagy a mi jótevőnk! – utaltam a kapcsolatomra Jess-el, közben helyet foglaltunk az ággyal szemen lévő kis asztalnál.
-Úgy tűnik. De…hogy?
-Majd mindent elmesélek! De most segíts, hogy találkozhassak vele ma este!
-Meglepetést akarsz? Mert arra van egy kiváló ötletem!

Jessie szemszöge//

Az idős házaspár színházba ment, úgyhogy egész biztos, hogy tíz óra előtt nem érnek haza, Damien egy Samantha nevű egyénnel találkozik, én meg itt ülök egyedül, és filmet nézek a szobámban. Damien rendelt nekem pizzát, hogy kajáért ne kelljen a konyhában állnom, pedig szeretek főzni! De ő akarta így, hát nem bántom meg azzal, hogy nem fogadom el. Már többször láttam a filmet, így nem igazán tudott lekötni. Váltogattam a különböző csatornákat, míg végül a zene világába csöppentem. Eltátottam szemem, szám, mikor megláttam Eric videklipjét a tv-ben. Mosolyogva követtem végig az egészet, de hamar vége lett, mert nem az elejétől láttam. Sajnos! Ezek szerint, itt is nagy népszerűségre tett szert.
Nagy elmélyülésemben a tv-vel észre sem vettem, hogy már csak a lámpaoszlopok világítják meg az utcákat. Kimentem az erkélyre egy kis friss levegőt szívni és hál’isten már nem volt olyan nagy meleg, mint délben. Láttam, amint beáll a kocsifelhajtóra a pizzáskocsi, így fogtam magam és lementem a földszintre. A konyhapultról elvettem a pénzt, amit Damien hagyott, hogy fizetni tudjak, és alig értem vissza a nappaliba, már csengettek is. Ajtót nyitottam és alig hittem a szememnek. Ez a futár a megszólalásig hasonlít Eric-re. Ha most nem franciául mondta volna az árat, még azt hinném, hogy ő az! Elvettem a dobozt, átadtam a pénzt, és becsuktam az ajtót. Elindultam a konyha felé, de valami nem hagyott nyugodni. Mi van, ha mégis? A nappali asztalára leraktam a dobozt, és visszasiettem. Feltéptem az ajtót, és a futár még mindig ott állt. Fülig érő vigyorral lassan levette magáról a futársapkát, és azonnal, tisztán kirajzolódott a barna szempár, a tökéletes arcvonások. Végignéztem rajta tetőtől talpig, és akkor esett le…Hirtelenjében csak ennyit bírtam kinyögni:
-E…Eric?
-Most már megismersz? – szólalt meg angolul.
Pulzusom megduplázta önmagát, és nem akartam hinni a szememnek. Egész közel jött hozzám, a leheletét az arcomon éreztem, közben végig mosolygott.
-Hiányoztál! – mondta vágytól fűtött hangon, s mire észbe kaptam derekamat átkarolva az ajkamon éreztem az övéit.
Ha másból nem jön rá az ember, a csókból igen! Senki nem tud úgy csókolni, mint Ő! Tarkóján beletúrtam a hajába, és úgy viszonoztam szerelmét! Rövid időn belül a levegőhiánynak is köszönhetően elszakadt tőlem, térdem alatt és derekamat hátul átkarolva felkapott az ölébe, én meg válla fölött átnyúlva belöktem az ajtót. Lerakott és az ajtónak szorított. Ingénél fogva vontam magamhoz, mire újfent egyesültek ajkaink. Úgy csináltunk, mintha hetek, vagy hónapok óta nem láttuk volna egymást. Sok megválaszolatlan kérdés táncolt a fejemben, így bár mennyire nem akartam eltoltam magamtól.
-Mit keresel te itt?
-Na szép! Így üdvözlöd a pasidat?! Mit keresel itt?
Puffogásán elnevettem magam.
-Jó, nem így kellett volna, …
-És rámcsaptad az ajtót! – vágott közbe.
-Bocs, a popsztárok nem szoktak pizzafutárnak öltözni! Utána is csak…
-Csak? – nézett rám pimaszul egyik szemöldökét felhúzva.
-Csak…csak…kíváncsiságból jöttem vissza.
-Oh, és ha nem én állok az ajtóban, akkor leszólítod a futárt?
-De te álltál ott! A többi nem számít!
Mielőtt lereagálhatta volna, alsó ajkába finoman beleharaptam, és kéjes tekintettel hívtam egy újabb csókcsatára. Még mindig az ajtónak voltam szorítva, de egyáltalán nem bántam. Szorítson! Amennyire akar! A fő, hogy itt van! Velem! Épp kezdtem elveszíteni a fejem, mikor meghallottam korgó gyomrát. Pillantásunk összeakadt és egyszerre nevettük el magunkat.
-Éhes vagy?
-Sajnálom, de már vagy hét órája nem ettem. A repülőn se tudtam, mert annyira izgultam, hogy egy falat sem ment le a torkomon.
-Mit szólnál hozzá, ha megkezdenénk azt a doboz pizzát?
-Remek ötlet, de csak akkor, ha etethetlek!
-Csak, ha én etethetlek! – vágtam vissza.
Mosolyából ítélve alig várta, hogy ehessen valamit. Felkaptam a dobozt, kézenfogtam Eric-et és magam után húztam felfelé a lépcsőn. A folyosón nem kapcsoltam világítást, mert feleslegesnek tartottam. A tv-től kiszűrődő fény szolgált lámpaként. Már majdnem beértünk a szobámba, mikor Eric visszahúzott maga mellé, mert megállt a folyosó közepén. Jobb kezemet fogta, így azt felhúzta a vállára, ő pedig átkarolt, és az enyémbe fúrta a tekintetét. Nem kellett semmit mondjon, mert minden világos volt. Azt hiszem ugyan azt érezhette, mint én. Felszabadult lelket, megkönnyebbülést, és határtalan szerelmet. Az idillt megint a gyomorkorgása szakította félbe, mire jót nevettünk és egy szájrapuszi után bemasíroztunk a szobába. Kikapcsoltam a tv-t, levetettük magunkat az ágyra egymással szembe, én meg kettőnk közt kinyitottam a papírdobozt.
-Ú, Hawaii pizza! – mondta csillogó szemekkel.
Gyorsan letörtem egy darabot belőle és elé tartottam.
-Azt hiszed, ennyivel beérem? – nézett rám huncut vigyorral a szája sarkában, közben bekapta a falatot.
Épp a következőt akartam törni, mikor karjaim alatt átnyúlt és oda húzott az ölébe.
-Szerencséd, hogy nem folyik rajta túlzottan a ketchup, különben a képedbe nyomnám! – fakadtam ki előbbi tette miatt, de persze jól esett újra élezni teste melegét és illatát.
Egyik keze megint a derekamat birtokolta, míg a másaikkal maga elé húzta a dobozt, és az általam megkezdett szeletből jókorát harapott.
-Most te jössz! – mondta tele szájjal és elém tartotta a finomságot.
Én is ugyan azt tettem. Egy falat Eric-nek, egy falat nekem. Így ment ez egészen addig, amíg teljesen el nem pusztítottunk mindent. A jóllakottságtól fújtatva szorosan Eric mellett feküdtem az egyszemélyes ágyon. Jobb karja a fejem alatt kiváló támaszt nyújtott. A sós kajára pár percen belül megszomjaztam, és úgy döntöttem leszaladok a konyhába mindkettőnknek innivalóért. Levettem két poharat a konyhaszekrényből és megtöltöttem kólával. Már épp fordultam volna a folyadékkal a kezemben, mikor nadrágom szegélyén megéreztem a perzselő kezeket. Felcsúsztatta az oldalamon, vállamon és végül a két karomon. Még jó, hogy elvette tőlem a poharakat, mert kezem remegésbe kezdett. Lerakta őket, és maga felé fordított. Én a pultnak támaszkodtam, Eric csípője pedig az enyémhez feszült. Szeme vágytól elfeketült, mikor halkan megszólalt.
-Annyira kívánlak…
Időm sem volt mit tenni, azonnal nekem esett. Viszonoztam a csókokat, hisz én is ugyanúgy akartam őt. A hévtől fenekem alá nyúlt és feltolt a pultra. Keze a pólóm alá slisszolt, és meg lábaimmal közbefontam. Egymáshoz tapadt testünkben lüktetett a vágy, de szerencsére rajtunk volt minden ruha, mikor az ajtó nyílásának hangjára kénytelenek voltunk szétrebbenni egymás karjaiból…

Hotter Than Fire Offical Video